Ma hegyet másztam.
Az itt látható völgy teknőn átkelve megnéztem egy közeli falucskát.
Gyönyörű és hihetetlenül békés volt az út a völgy teknőben.Útközben csak néhány nyugdíjassal találkoztam
akik vidáman és kipirulva köszöntek rám.
A faluban ők voltak az első élőlények akikkel találkoztam és az egyetlenek akik rám sem hederítettek és nem köszöntek.
A falucska békésnek tűnt és a mosolygós lakóival,sokszínű házaival és a patakkal ami átszeli a falut könnyedén a szívembe zártam.
A visszavezető út sokkal nehezebb volt.Vajdasági lány ként nehezen birkóztam meg kb 5oom szintkülömséggel.Csak azt sajnáltam hogy ezen az úton a szeretteim nem lehetnek velem,és azon gondolkodtam mennyivel jobb lenne az emberiség ha mindenkinek lenne ideje és lehetősége rendszeresen ilyen közeli kapcsolatba kerülni a természettel és megtapasztalni a harmóniát és a teljes nyugalmat.
akik vidáman és kipirulva köszöntek rám.
A visszavezető út sokkal nehezebb volt.Vajdasági lány ként nehezen birkóztam meg kb 5oom szintkülömséggel.Csak azt sajnáltam hogy ezen az úton a szeretteim nem lehetnek velem,és azon gondolkodtam mennyivel jobb lenne az emberiség ha mindenkinek lenne ideje és lehetősége rendszeresen ilyen közeli kapcsolatba kerülni a természettel és megtapasztalni a harmóniát és a teljes nyugalmat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése